10.rész

Ahogy odaértem a mosdókhoz, Cesc hirtelen előbukkant a semmiből és behúzott a női mosdóba.

• Hééé!!Neked ide nem szabadna bejönnöd!!-szóltam rá mosolyogva.
• Nem vetted észre ,hogy csak te vagy itt egyedül lány,aki esetleg használná???-nézett rám komoran.
• Csak vicceltem Cesc!!! Mi van veled???Egyszerűen nem lehet veled beszélni,kerülsz ,mintha valami leprám lenne és másokkal se nagyon kommunikálsz.Miért zársz ki mindenkit??Annyian szeretnek és törődnek veled!!Miért nem mondod el ,hogy mi bánt??!!
• Ez nem ilyen egyszerű...-hajtotta le a fejét.Közelebb léptem hozzá és próbáltam elérni ,hogy a szemembe nézzen.A kezeim közé vettem az arcát és megemeltem ,hogy rám nézzen.
• Dehogynem! Nem tudom elképzelni ,hogy olyan óriási, az egész világra kiható dolgot tettél volna,hogy ilyen szomorú légy és ne beszélj róla senkinek!!!-próbáltam noszogatni viccesen ,hogy mondjon valamit.De ő csak levette a kezeimet az arcáról és arrébb sétált.-Cesc....ne csináld ezt!Beszélj hozzám!!-mentem közelebb hozzá.-Hiányzol!!!Hiányoznak a beszélgetéseink a nevetéseink!Ne fordíts nekem hátat !!Kérlek!!
• Annyira elmondanám neked!!Én teljesen megkönnyebbülnék,de azzal mindent elrontanék!Nem lehet Eve!Hát nem érted???-hirtelen megfordult és megállt velem szembe.-El nem tudom neked mondani,hogy TE mennyire hiányzol nekem!!-lépett felém még közelebb,már csak pár centi volt közöttünk.-De nem lehet!Sajnálom...de mi nem lehetünk barátok...-én elkezdtem könnyezni és hitetlen arccal néztem rá,nem értettem, ezt mért mondja,mivel bántottam meg,vagy mit csináltam,hogy már ne akarjon a barátjának.
• De....-csak ennyit tudtam mondani ,mert elcsuklott a hangom.
• Csssssss...nem te tehetsz erről,ne sírj!Minden az én hibám!-letörölte a könnyeket az arcomról és adott egy puszit a homlokomra és éreztem ,hogy egy könnycsepp rámhullik,de nem tudtam megnézni már Cesc arcát ,mert hirtelen kirontott a mosdóból otthagyva engem kétségek és könnyek között.

Vagy egy 10 percig csak álltam és néztem a mosdó ajtaját, arra várva ,hátha Cesc visszajön és mindez csak egy rossz álom volt vagy csak képzelődtem,de ez nem történt meg.

• Eve???Bent vagy?Minden oké??-kopogott be Piqué a mosdóba.
• Ööö,igen,pillanat és kimegyek!-ordítottam ki.Gyorsan rendbe szedtem magam ,letöröltem a kicsit elkenődött sminkem és kimentem.
• Lehúztad magad a vécén??Vagy mi történt?Azt hittük kiszöktél a hátsó ajtón!-nevetett Piqué miközben átölelve visszaballagtunk a többiekhez.
• Ja,nem!!....Csak...Telefonáltam Nancyvel...ő meg aztán tud beszélni!!-erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Még egy pár percet maradtunk,aztán indultunk is haza,mert mindenki fáradt volt.Cesc persze sehol nem volt,mikor én kiértem.Iniesta azt mondta,hogy taxival hazament ,mert nem érezte jól magát,a többiek ezt a piára vezették vissza,de én tudtam,hogy sokkal nagyobb baj van a háttérben.Hazavittem először Piquét és Puyolt,akik közel laknak egymáshoz.És Piqué mondta,hogy holnap lesz egy vacsora ,ahol az összes válogatott ott lesz,olyan búcsúbuli szerű és ,hogy nekem is ott a helyem.Ezzel mindenki egyet értett és mivel nem volt más program betervezve, egyből igent mondtam.Aztán Inivel maradtunk már csak ,kiderült ,hogy ő meg a park sarkán lakik,ahova én mindig futni járok.A hazaúton próbáltam ugyanúgy viselkedni,nem gondolva Cescre ,szerencsére Ininek nem tűnt föl a hallgatásom,most ő belőle jöttök a szóáradatok.Kiraktam őt is ,aztán hazahajtottam.Ahogy beértem a házba levetkőztem és beálltam a tus alá,és csak eresztettem magamra a vizet.Egyszerűen nem tudtam felfogni,hogy ez most tényleg megtörtént ,újabb sírás tört rám.Hirtelen eszembe jutott ,hogy fel kell őt hívnom,muszáj vele beszélnem,muszáj még beszélnünk.Kirontottam a fürdőből egy szál törölközőben és kerestem a mobilom a táskámba.Gyorsan elkezdtem tárcsázni Cescet.Vagy 20x hívtam újra és újra és hangpostákat hagyva,hogy hívjon fel! Annyira fáradtnak éreztem magam ,hogy felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba.A telefonomba előkerestem azt a fotót,amit azon a bulin csináltunk ,amin megismertem Piquéket.Hárman vagyunk rajta:Carly,Cesc és én.Én vagyok középen és átölelem mindkettőjüket,mind hárman vigyorgunk,mint a tejbetök.Ezt a képet nézve nem tudtam elképzelni,hogy mi romolhatott el ennyire.A Blackberry-vel a kezembe aludtam el.Másnap reggel 9kor jött Carly,én akkor keltem föl.Ahogy meglátott engem,hogy mennyire ki vagyok,egyből leültetett és kérdezte mi történt.Elmeséltem neki az egész tegnap estét,és megint nem bírtam ki sírás nélkül.Carly arcáról is a hitetlenség áradt ,nem hitt a fülének,hogy ezeket mind a bátyja mondta.Próbált nyugtatni és mondta,hogy még ma személyesen beszél vele.Nagy nehezen rászedett ,hogy most már el kéne kezdenem pakolni.Gyorsan összepakoltam meg kiválasztottam mit veszek fel este,ezzel legalább elterelődött a figyelmem.Carly mondta,hogy akkor is menjek el a bulira,érezzem jól magam,próbáljak most ezzel nem foglalkozni,mert most úgyse tudok mit csinálni.Ha nem mennék el akkor meg megbántanám a többieket.Teljesen igaza volt!Elmentünk ebédelni meg egy kicsit sétálni ,aztán pedig vissza hozzám.Nekem muszáj volt elküldenem pár munkaügyis e-mail ,addig Carly lefoglalta magát azzal,hogy kiválasztott egy pár cipőt a kollekciómból,hogy az kell neki ,a következő Sergis randijára.Jó volt ,hogy ott volt velem,legalább nevettünk és nem Cescen rágódtam.Aztán 5kor eljött a búcsú ideje.Megbeszéltük,hogy mindennap beszélünk majd és értesít ,hogyha beszélt Cescel.Hosszas ölelgetés után elment és én nekem pedig készülnöm kellett ,mert Piqué azt mondta,hogy 6 előtt itt lesz értem.Felöltöztem,most gyorsan ment, mert már de. kitaláltam, mit húzok fel.(Katt ide!)Behullámosítottam egy kicsit a hajam,spirál,kihúztam a szemem, egy kis natúr színű rúzs és indulásra kész voltam.Piqué felhívott,hogy ha kész vagyok indulhatok ki.Fogtam a táskám, bezártam a házat.És próbáltam minden jókedvemet összeszedni,hogy jól érezzhessem ma magam.