- Szia Geri!-mentem oda hozzá,ő pedig megölelt ,majd kihúzta nekem a széket.-Köszönöm!-és ő is leült.
- Jóég Eve...te...eszméletlen gyönyörű vagy!!
- Geri...-próbáltam meg leállítani.
- De most,komolyan,alig birok megszólalni.Hihetetlen vagy!!
- Geri ne csináld ezt légyszíves!Nem ezért jöttem!
- Jól van ,értettem.De ez az igazság.
- És elmondanád a te történetedet Shakirával?? Az igazat szeretném hallani,ha lehet.-mondtam még mindig póker arccal.
- Huh-fújta ki a levegőt-Nem is tudom,hol kezdjem....
- Kezdhetnéd onnan ,hogy mi történt azután,hogy én felszálltam a repülőre...
- Eve,csak egy éjszaka volt,nem jelentett semmit.Főleg úgy nem,hogy olyan állapotban voltam,hogy nem is tudtam magamról.Utolsó emlékem az volt,hogy bulizunk pár haverral és Shakira is ott volt és a fiúk unszoltak engem is ,hogy szedjük föl,de én mondtam,hogy inkább kimaradok,ugye miattad.A következő pedig....hogy fekszek egy hotel szobában,mellettem pedig Shakira...és akkor fogtam föl mi is történt.-Ennél a pillanatnál legszívesebben leordítottam volna,hogy hogy lehetett ilyen hülye,de türtőztettem magam,mégis egy teli étteremben voltunk,így inkább maradt a pókerarc,miközben próbáltam a könnyeim visszatartani,amik a mérgembe ott ültek a szemem sarkában.Geri folytatta.-Nem tudtam,hogy mondhatnám el neked,mert nem akartalak elveszíteni,azt biztosan tudtam.
- Pedig sikerült!-néztem a szemébe.
- Én...-hajolt előre és megfogta a kezem,ami az asztalon pihent ,de én egyből kirántottam.-Én nem így akartam ezt az egészet!!!-nézett bűnbánóan,de engem már nem hatott meg.
- Tudod mi bánt a legjobban?!Hogy amikor felhívtalak és én MINDENT bevallottam neked,bocsánatkérések közepette,te csak hallgattad és sajnáltattad magad.Egy egész estét átbőgtem a lelkiismeret furdalásom miatt!!Egy könnycseppet sem érdemeltél volna!!Egyet sem!Nem is értem,hogy ismerhettelek ennyire félre!-mondtam neki könnyes szemmel.
- Már bocsáss meg Eve! De azért te sem tétlenkedtél!Összefeküdtél a legjobb barátommal...azért ezt se felejtsük el!
- Ez igaz,de legalább bennem volt annyi tartás,hogy felhívjalak és elmondjam mi történt és ,hogy vége a kettőnk közötti kapcsolatnak!És semmi nem történt addig,amíg veled nem beszéltem!Azért ezt se felejtsük el...-mondtam egyre dühödtebben neki.
- Nem lehetne,hogy egyszerűen csak fátylat borítunk a múltra és újrakezdeni mindent...?-próbálta lezárni a vitát.-Mármint mi ketten, nem kezdenénk újra?Annyira hiányzol!!-dőlt megint közel hozzám.
- Hihetetlen vagy!-másodpercek alatt,úgy felidegesítettem magam,hogy egyből felálltam az asztaltól és indultam ki.Persze Geri utánam.
- Eve!!!Most hova mész??
- El innen.
- Várj már!-fogta meg a kezem és visszarántott.
- Nem tudom,mit nem fogtál fel,de elmondom mi a helyzet! Cesc és én járunk és szeretem őt!Nem fogom a világért se elhagyni őt és téged pedig nem értelek,hogy tudsz még ezek után is próbálkozni...-ordítottam szinte vele a hotel parkolójában.
- Én.....sajnálom! De kérlek,ne menj el,beszéljük meg!!Szükségem van rád,még a barátom se tudnál lenni??
- Nem tudom Geri....talán....majd később.-próbáltam nyugodtan válaszolni.-De most mennem kell.-majd elindultam a kocsimhoz,gyorsan bepattantam és elhajtottam.
Miközben az autópályán hajtottam haza,sok érzés kavargott bennem,de a legerősebb a düh és a csalódottság volt.Beraktam a kihangosítóba a telefonom és tárcsáztam egyből azt az embert ,akivel a leginkább beszélni akartam.
- Szia szépségem!Na mond mi volt,jó hamar végeztél!!-szólt bele vidáman Cesc.
- Lehetne azt kérnem,hogy csak mesélj te valamit,a hangodat szeretném hallani.-mondtam neki már elcsukló hangon.
- Eve,mi történt????
- Én csak...annyira hiányzol!!!-mondtam neki megint elcsukló hangon.
- Te is nekem!Eszméletlenül!!
- Lehetne,hogy nem most beszéljük meg,hogy mi volt Gerivel...?
- Persze!Ha te nem szeretnéd most,nem erőltetem!Eve,utálom ezért magam,de most muszáj leraknom,mert épp csapatmegbeszélésen vagyok!De ahogy vége,hívlak és akkor mindent megbeszélünk!
- Úristen,bocsi,nem akartalak zavarni!
- Te sose zavarsz!-nevetett.-Viszont kicsim,most már tényleg bontanom kell,hívlak!Puszii
- Sziaa!
Hogy Cescel beszéltem,már sokkal jobban éreztem magam.És egyből Iniék háza felé vettem az irányt.Ini már otthon volt,így Ana ,miután leültünk a nappaliban,közölte a jó hírt a leendő apukával is.A világért se hagytam volna ki ezeket a pillanatokat,ahogy Ini arca egyik pillanatról a másikra átvált meglepődöttségből ,boldogságra.Ini Anát és engem is megpörgetett a levegőbe,szinte ugrált örömében.Náluk voltam egészen addig ,míg Cesc nem hívott,akkor elköszöntem és hazahajtottam.Majd az otthoniról felhívtam Cescet ,elmeséltem neki mindent,ami a vacsoránál történt Gerivel.Hát mit ne mondjak ,ő sem volt túl boldog ,hogy Geri még mindig próbálkozott.
A hetem aztán gyorsan telt,szerencsére.Már csak a péntekre tudtam gondolni.Mindennap fotózásokra vagy különböző megbeszélésekre rohangáltam,mindig csinálnom kellett valamit,egy óra pihenés nem volt,de tetszett,hiszen imádom a munkám.Így Cescel csak este tudtunk beszélni,amikor már az ágyamban feküdtem hulla fáradtan,ő is mindennap elmondta,hogy már csak hány nap és találkozunk,nagyon aranyos volt.És mindennap kaptam tőle egy e-mailt napközben,hogy hogy hiányol és egy kép mellékelve ,amin ő vágott mindig szomorúbbnál szomorúbb fejeket.De aztán eljött a várva várt nap.Direkt úgy szerveztem mindent ,hogy 4-re ,amikor Cesc gépe landol,ott legyek a reptéren.Így reggel 5kor már fentvoltam,felöltöztem (KATT IDE!!!),smink,frizura és 6ra már az irodámban voltam. (...)
